“Anya, mi nem is emlékszünk rá, hogy ilyen voltál!”

Sokan kérdezitek, hogy mit szóltak a gyerekeim az életmódváltáshoz. Válaszolhatnék két szóval, hogy „velem örülnek”, de igazából ennél jóval összetettebb ez a kérdés.

Sokat agyaltam a táplálkozás, fogyókúra témán mint anya már akkor is, amikor még a 120 kilós testem rabja voltam.

Akkor az volt a dilemma, hogy vajon milyen példát mutatok a gyerekeknek? Anya, aki boldogtalan amiatt, hogy küzd a kilókkal, a ruhákkal, a mozgással, és nem szereti a testét? Vagy anya, aki elfogadja magát, és az a pozitív üzenet, hogy nem a külső a legfontosabb, és ha már nem tudok lefogyni, akkor is fogadjam el magam?

Nehéz ügy ez.

Ugye azt halljuk, olvassuk, hogy a diétázó, fogyókúrázó anya gyerekei is ostorozni fogják magukat… Aztán azt is olvassuk, hogy ha nem teszel az egészségedért, akkor nem mutatsz jó példát… Igen ám, de mi van akkor, ha kipróbáltál már ötven diétát és egyik sem jött be, nem tudtál lefogyni?

Az én gyerekeim sportos testalkatúak, egyikőjük inkább soványnak mondható. Szerencsére nem az én genetikámat és hízásra hajlamos alkatomat örökölték, legalábbis egyelőre úgy néz ki. Tény, hogy baba koruk óta igyekszünk odafigyelni arra, hogy mit esznek, sosem chips, kifli vagy cukros üdítő volt a játszótéri csomagban, nem esznek túl gyakran csokit, nem isznak cukros üdítőket.

Ha szomjasak vizet isznak, nincs itthon soha szénvasas üdítő, vagy cukros gyümölcslé. Persze tésztát, pizzát, és pékárut esznek, és hát sajnos a suliban a menzán is ebédelnek sokszor, ami tudjuk mennyire egészséges… Egyelőre nincs gondjuk a testalkatukkal, nincsenek súlyproblémáik.

Szóval ők azt látták sokáig, hogy anya próbál fogyókúrázni, de nem változik semmi.

Aztán amikor a fehérje diétával elindultak lefele a kilók, akkor egy idő után kezdték megjegyezni, hogy „Anya, már kényelmesen át tudlak ölelni” vagy „Anya, ugye ugyanilyen puha maradsz, ha lefogysz?” 😊 A legnagyobb élmény az arany ruha története volt, amit itt olvashattok.

Aztán amikor elkezdtem csinosabb, szűkebb ruhákba járni, egyre többször dicsértek, drukkoltak a folytatáshoz. Azt az élményt nem tudom szavakba önteni, amikor a tini lányommal egyforma pulcsit és farmert vettünk a H&M-ben, persze neki felnőtt S-es, nekem L-es méretet.

Anya-lánya vásárlás

Képzeljétek, amikor ma, 40 kiló fogyás után előkerül egy-egy régi „előtte” fotó mindkét lányom állította, hogy „Neeem, ez nem lehetsz te Anya! Nem is emlékszünk rá, hogy te ilyen voltál!”.

Összességében azt tudom mondani, hogy szerintem sokat kell beszélgetni a gyerekekkel. A kihívásokról, a kudarcról, a sikerről, a célokról, a miértekről, az egészségről… Ha megértik, hogy anyának miért nehéz, ha látják, hogy anya megdolgozik a céljaiért, ha látják a sikert, vagy tanulnak a botlásokból, azzal ők is fejlődnek, épülnek. Abban hiszek, hogy ez nem csak az életmódváltás, de az élet minden területén így van. A gyerekek olyan nyitottak, érdeklődőek, okosak, empatikusak, jó lelkűek, olyan sok erőt adnak, hogy bátran megoszthatjuk velük az érzéseinket, és partnerként kezelhetjük őket az életmódváltásban, a sportban, a mindennapokban. 😊

Ha szeretnél még több személyes történetet, inspirációt, irtkozz fel a youtube csatornámra, ahol „élőben” mesélek az életmódváltásról: https://www.youtube.com/channel/UC_-DbHsuwmCF1w1jva9BjDw

Puszi, Éva