Kabát nélkül is bátran, súlyfelesleg nélkül

Emlékszem, negyven kilóval ezelőtt, amikor eljött a tavasz, tudtam, hogy jön a „hogyan takargassam magam” időszak. A nyárról nem is beszélve. Teljesen ráálltam (nem, nem a mérlegre), a térdig érő tunikákra, amik egy kényelmes zsákként ápoltak és eltakartak. Csinosabb ruhát konfekcióméretben egyáltalán nem kaptam sehol, mert a plus size divat teljesen átment nagymama style-ba. Normális, fiatalos, letisztult ruhákat, blúzokat nem lehet kapni. Bezzeg piros rózsás, meg kék kockás asztalterítő méretű holmikból van rengeteg.

Borzalom ami a mai duci divatot jellemzi. Ráadásul azt látom, hogy a tervezők, forgalmazók többsége nem is akarnak változtatni ezen. Aki teltebb mint az átlag az járjon mintás-mamókás cuccokban! Jó az nekik, örüljenek, hogy rájuk megy! Ha lenne két életem, esküszöm belevágnék a duci divat bizniszbe, csupa igényes darabot gyártatnék egy ügyes kezű varró-csapattal! Hadd hordjanak már a kerekebb nők is elegáns, finom, letisztult darabokat!

Na, szóval a boltokban nem találtam semmit vagy nagyon ritkán egyet-egyet, úgyhogy Juditka, a tündéri varrónő készítette nekem az elegánsabb darabokat. Így aztán lett pár szép XL-es darabom, amiben 120 kilósan is csinosan éreztem magam (mindaddig amíg nem jött szembe egy tükör). Emlékszem, aggódtam, hogy beleférek-e még a tavaly tavaszi darabokba, vagy újat kell varratni?

Akkor még nem tudtam, hogy jobb mérni, mint megijedni! Itt az erről szóló videóm!

El sem tudom mondani Nektek, hogy mekkora szabadságot, mekkora boldogságot ad ma az, hogy immár 40 kilóval könnyebben rám jönnek a konfekció méretű ruhák. Ráadásul az olyan sportosabb, fiatalosabb darabokban is jól érzem magam amiket korábban fel nem vettem volna.

Csinosan és kényelmesen 40 kiló leadása után!

Hihetetlenül jó érzés, hogy egy-egy elegáns ruha, vagy akár egy farmer-tornacipő-blézer outfit normálisan néz ki rajtam. Egy csoda megélni, hogy ha akarom be is tűrhetem a blúzomat, vagy felvehetek egy testhez állóbb felsőt anélkül, hogy azon aggódnék, milyen „seggtakarót” aggassak magamra. Emlékszem annó például egy bevásárló központban is inkább nagykabátban jöttem-mentem, bármennyire is izzadtam. Inkább ezt vállaltam mintsem lássák, hogy mi van abban a nadrágban vagy mekkora pocak dudorodik a pulóver alatt.

Kirobbanóan jó érzés ismét a laza farmer-tornacipő-blézer stílusban jönni-menni! Imádom…!

Ma családi ünnep volt. Délután ettem egy szelet tortát. Majd egy óra múlva veszem fel a tréning felsőmet, és feszül a karomon, szűk mellben. Úristen! Úristeeeen….Már majdnem teljesen kiborultam, amikor a tini lányom szólt, hogy az az övé, ne nyújtsam ki legyek szíves… El se tudjátok képzelni, hogy mekkora kő esett le a szívemről! És azt, hogy milyen érzés egy csinos tizennégy éves tréningjébe majdnem-beleférni? Higgyétek el, már csak ezekért a pillanatokért is megéri belevágni az életmódváltásba. Tudjátok: “Nekem sikerült, Te is meg tudod csinálni”!

Ha kell egy kis motiváció élő szóban is, iratkozz fel a csatornámra (klikk ide)!
https://www.youtube.com/channel/UC_-DbHsuwmCF1w1jva9BjDw

Puszi,
Éva