Lementek a tinik a Balatonra. Ezt a képet kaptam az én tudatos, sportos, csinos nagylányomtól. Sokféle gondolat jutott róla eszembe. Persze, elsőként az, hogy IDE AZT A PIZZÁT! De komolyra fordítva a szót…
Nem, nem baj ha pizzát eszik bárki, főleg nem, ha nem túlsúlyos ugye… meg persze a túlsúlyos is egyen néha, egyszer-egyszer belefér. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy egyedül TE döntöd el, hogy azért a pillanatnyi (kb. 10 percnyi) örömért amit a pizza nyújt, feladod-e a diétádat, sutba dobod-e az edzést, utálni akarod-e magad, miután megetted?
VAGY élvezni tudsz egy nagy tál friss salátát, halat, husit, szénhidrát és zsír mentes bőséges ételt? Mert hidd el, ugyanúgy jól fogsz lakni.
Fontos, hogy ne szenvedve, kínlódva, túlélve akarjunk lemondani a pizzáról, hanem legyünk büszkék magunkra, hogy igenis egészségesen eszünk és teszünk azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Nekem naponta jön szembe a kísértés. A kislányom tortát süt, a Starbucksban tejszínhabos frapuccinót szürcsöl, de akár a 3 napos vízitúrán is ettek mellettem pizzát, csoki szuflét, fagyit… Persze, az első gondolatom még most is sokszor az, hogy szegény én, de megenném amit a másik, de aztán egy pillanat alatt jön a újabb gondolat, hogy szeretnék megint 125 kiló lenni? Neeeem!
Egy szónak is száz a vége, ez a poszt nem a pizza ellen szól, hanem, hogy ha átállítod az agyadat arra, hogy egészséges, fitt akarsz lenni, jól érezni magad testileg-lelkileg, akkor nem lemondás a pizza helyett saláta, hanem jutalom a tudatosságodért!
Te hogy látod?
Puszi
Éva
