A szelfi sztori

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én otthon – legyen az home office vagy hétvége – smink nélkül, hagyma konttyal a fejem tetején, tréningruciban tengetem a mindennapjaim. Amikor kiszaladok közértbe, postára, vagy logisztikázom a gyerekeket, akkor sem foglalkozom az outfitemmel, meg a fejemmel. Aztán jön egy olyan nap, mint a tegnapi… Az történt, hogy meghívtak minket a barátaink egy kis teraszos-beszélgetős délutánra, kiegészítve egy kis cseresznye szedéssel. Hú, gondoltam, a fiúk szedjék csak a cseresznyét, én majd a kis PinaColada shake-emmel (https://alanesse.hu/termekkategoria/feherjeporok/), szép ruhában üldögélek és beszélgetek a csajokkal.

Na, elkezdtem készülődni, gondoltam mégiscsak kimozdulunk, nézzek már ki normálisan. Gyorsan megmostam a hajam, aztán előkaptam a hajvasalót, mert alapból kócos-hullámos-semmilyen a frizurám. Nagy elánnal csinálom a hajam, amikor kérdezi a nagylányom: Anya, Te most komolyan a cseresznyeszedéshez vasalod a hajad?!….

Na, itt elgondolkodtam egy pillanatra… Most tényleg a cseresznyeszedéshez vasalok hajat? Eszembe jutott egy jelenet, ami kb 20 éve történt, amikor kenu túrán voltunk a Dunán és egy barátunk nézett nemnormálisnak, hogy én reggel a sátorban szemceruzával kihúztam a szemem… Kérdezte, hogy a madaraknak vagy a halaknak sminkelek?….

Egy kis gondolkodás után akkor is és tegnap is megvolt a válasz… Magamnak sminkelek, magamnak vasalok. Meg persze a férjemnek, aki lásson már néha „kikerázva”…

És tudjátok, olyan jó volt, hogy tegnap, amikor megérkeztünk, mondták a barátnőim, hogy milyen szép a hajam, hogy tetszettem apának, és persze az sem mellékes, hogy lőttem egy vállalható képet ide, online tartalomnak.

Mondjuk ahogy ezt fotóztam, az tipikus „instaképek vs valóság” fíling volt, mert kb a 15. szelfi lett vállalható. Tudod, amikor elképzeled, hogy az instalány lő egy képet és kész, posztolja… Lehet, hogy ők így csinálják, de én konkrétan a félórás úton otthonról Nikiékig nyomtam a szelfiket, hogy legyen legalább egy vállalható.