Képzeljétek, ma délután manikűrösnél voltam…. Nyugalom, nem erről fogok írni Nektek, hadd magyarázzam meg hogy jön a manikűr az egészséges táplálkozáshoz.
Fontos témát hoztam mára.
Enikővel – akihez évek óta járok kéz-és lábápolásra – sokat szoktunk beszélgetni a szépülő szeánszok alatt. Ő dolgozik persze, én szépülök.
Mindketten ismerjük egymás gyerekeit, neki is van két gyermeke, két fia. Még nyár végén – látva a látványos fogyásomat – panaszolta el nekem, hogy bár ő nem akar fogyni (sőt inkább hízna pár kilót) a tízéves kisfia elkezdett kikerekedni. Nyomasztotta Enit, hogy ahogy őt felnőttként is piszkálják, mondván „hú, de vékony vagy biztos beteg vagy”, majd a kisfiát azzal bántják, hogy „hú de kövér vagy, beteg vagy?”…
A piszkálódás csak az egyik oldala a dolognak – magyarázta nekem Eni. Az is aggasztotta, hogy a kisfia nem érezte jól magát a bőrében. Szorítja a nemrég vett farmer, kifejezetten pocakot eresztett. Teljesen sokkolta, hogy a kicsi annyit nyom a mérlegen, mint ő.
Ekkor kezdtünk el az egészséges táplálkozásról beszélgetni. Elmondtam neki, hogy nem vagyok szakember, vagy szakértő, de bevált paktikákkal, jótanácsokkal, motivációs ötletekkel szívesen segítek neki. Elmeséltem, hogy az én lányaim is már salátát majszolnakha mozizunk, hogy lecseréltem a zsírós túrót light-ra, hogy a „natúr” joghurtból sem mindegy milyet vesz, és megmutattam neki mennyi cukor van egy „100% gyümölcsé” néven forgalmazott termékben.
Elmeséltem, az Alanesse lényegét, hogy én hogy csináltam, Mit-Mikor-Mennyit ettemés milyen egészséges nassolni valókat fedeztem fel, ami talán beválik nekik is.
Azt mondtam Eninek, hogy szerintem nem szabad egyik napról a másikra megvonni az addig imádott „mérgező” nasikat, inkább lassan de biztosan alternatívát kell mutatni a kisfiának.
Első lépésként megmuttatta neki Eni a képeket amiket átküldtem, hogy lássa a gyermek, mennyi cukrot eszik meg egy müzli szelettel, dobozos narancslével vagy ketchup-el. Megegyeztek, hogy nem kap pénzt iskolabüfére, helyette egészséges nasikat visz magával.
Hozzá kell tenni, hogy Eni egy szerető, de helyesen szigorú, következetes anyuka, és nagyon jó a kapcsolata a fiaival, így könnyen meg tudta győzni a kisfiát, hogy min kellene változtatni.
Persze jöttek a negatív kommentekaz iskolában az anyukáktól, hogy „miért kínzod a gyereket”, „miért nem vehet csokit az iskolabüfében”, „ne sanyagads szegényt”. Eni persze elmondta, hogy nem gondolja sanyargatásnak, hogy cukormentes lett az üdítő vagy sokmagvas a kenyér a szendvicshez, és nem vesz kólát meg gumicukrot napközben a gyerek az iskolabüfében…
Megmondom őszíntén, magamból kiindulva (gyerekkoromban betegesen vágytam a csokoládéra), nem gondoltam volna, hogy Eni ilyen rövid időn belül sikerrel jár. És itt érkeztünk vissza a cikkem elejére.
Képzeljétek, ma délután manikűrösnél voltam. Eni azt mesélte, hogy a kisfia elmondhatatlanul boldog, nemrég vigyorogva jött ki a fürdőszobából, miután leszállt a mérlegről, és mosolyogva szaladt anyukájához, a kis ujjacskáival mutatva, hogy HÁROM kilót fogyott. A nadrág kényelmes, és ma már együtt nézik a termékek hátoldalán a hozzá adott cukor mennyiségét és együtt kocognak az én zenémre ha nem zuhog az eső ?
Elmondhatatlanul boldoggá tesz, hogy segíthettem egy picit Eninek és a családjának.
Ha szeretnéd követni a mindennapi sikereket, küzdelmeket, tippeket, motivációmat, várlak a www.facebook.com/alanesseforyou oldalon. Puszi, Éva
