Amellett, hogy megosztok ma Veletek egy sikersztorit, engedjétek meg, hogy elmélkedjek is egy picit. Azt gondolom, hogy az önismeret sokszor ingoványos, útvesztőkkel teli folyamatában óriási lépés az, ha ha
felismerjük, hogy semmi értelme annak, ha állandóan hasonlítgatjuk magunkat másokhoz. Persze, könnyű ezt mondani… A valóságban mi történik? Szembe jön valaki, azonnal beindul a „hasonlítgató gépezet”.
Fiatalabb? Vékonyabb? Mosolygósabb? Vajon van családja? De jó neki, biztos nem hízásra hajlamos, mint én… De jó neki, biztos eredetileg egyenes a haja, nem kell folyton vasalgatnia, hogy kinézzen valahogy… és még sorolhatnám…
Szerintem ez egy természetes emberi dolog, rendjén is van ez így. De akkor mégis miért ismételgetem folyton, miért mondom el minden videómban , hogy NE HASONLÍTSD MAGAD MÁSOKHOZ?
Biztos vagyok benne, hogy egy életmódváltás vagy diéta óriási kihívás a mindennapok rohanó világában.
Rengeteg az információ halmaz, a könyvek, cikkek, Facebook posztok, csoportok, szakértők, és persze rengeteg a szupernő és szuperférfi aki mind ügyesebb és profibb, mint mi. Egy olyan kihívásban, amihez kitartás, akaraterő és legfőképpen türelem és idő kell, a legnagyobb ellenségünk a hasonlítgatás.
Miért?
Mert almát hasonlítunk a körtéhez. Két totálisan különböző dolgot próbálunk hasonlítgatni, teljesen értelmetlenül.
Lássunk néhány példát. Miért hasonlítjuk magunkat mondjuk 100 kilósan ahhoz a másik emberhez, akinek 5 kilót kell fogynia, azt is 55 kilóból? Miért hasonlítjuk magunkat egy évek óta teljes növényi étrenden élő másikhoz, amikor nekünk most épp az a kihívás, hogy ne minden nap együnk húst, csak heti egyszer? Miért nézegetjük a szálkás instalányok képeit, akik full sminkben cicanaciban pózolnak #aftertraining, amikor nekünk az a kihívás, hogy sokéves mozgásszegény életmód után heti 2X elmejünk sétálni legalább? Miért szomorkodunk, hogy a fészbúk ismerősünk maratont fut, amikor mi tíz perc futás után kiköpjük a tüdőnket…?
Ugye?
Mit érünk el ezzel? Magunkat ostorozzuk, magunkat utáljuk, és nem értjük nekik miért sikerül, nekünk miért nem? Hát azért, mert nekünk CSAK SAJÁT MAGUNKHOZ kell hasonlítgatni magunkat, és a saját tempónkban szépen, lassan de annál kitartóbban menetelni a saját célunk felé. Legyen az heti eggyel több mozgás, egy kicsivel több zöldség evés, kevesebb állai eredetű étel, vagy bármi, amiben saját magunk egy picit túl tudjuk szárnyalni saját magunkat!
Amikor három hónapja egy tündéri nő megkeresett, hogy fogyni szeretne, nem értettem miért. Annyira csinos, helyes, munka, család, rohanás, mindemellett tök jól néz ki. Miért akar diétázni? És ilyenkor jön a
válasz: NE HASONLÍTSD MAGAD MÁSOKHOZ, CSAK MAGADNAK AKARJ MEGFELELNI! Őt se hasonlítsd másokhoz, magadhoz sem!
Amit én csinosnak láttam, az neki megkeserítette a mindennapjait, hiszen MAGÁHOZ KÉPEST volt rajta plusz 12 kiló. Ő tudta, hogy akkor fogja jól érezni magát a bőrében, ha ettől a súlyfeleslegtől megszabadul,
újra belefér a régi ruhákba. Ugyanígy aki 100 kilóról fogy 80-ra, ő ne a 60 kilós nőkhöz hasonlítsa magát! Ez a szuper csaj a képeken 3 hónap alatt érte el a CSODÁT! 68 kilóról indult és vas akarattal, kitartással, végig a célt látva maga előtt menetelt az úton, megállíthatatlanul az 56 kilóig. A kemény munka meghozta gyümölcsét. Hát kell ennél nagyobb elismerés SAJÁT MAGADNAK? IGEN, MEG TUDOD CSINÁLNI!
Annyira büszke vagyok rá, és elmondhatatlan boldogság, hogy segíthettem neki.
Köszönöm a képeket is, mert ez az igazán motiváló saját magunknak és itt az online világban is, a saját szemünkkel látni a változást.
Akinek kell egy kis lendület, itt talál: www.alanesse.hu , [email protected]
Puszi, Éva
