Gyakorlott futók görgessenek tovább!
Ez a poszt azoknak szól, akik -akárcsak én- súlyfelesleggel (vagy anélkül) kezdő kocogók és ha tehetnék, futás helyett inkább palacsintát ennének a fotelben.
Ma is kocogtam. Ma is a nagylányommal. Vagyis ez így nem igaz…
Vele indulunk, aztán kb. 10 lépés után a gazella kamasz már olyan messze van előttem, hogy csak egy pöttyöt látok a színes pulcsijából… Én meg, mint dagi-mami loholok utána. Illetve nem, nem utána, csak loholok.
Ahogy távolodik, mindig elmondom magamban, amit annyiszor mondok Nektek is a videókban: fuss a saját tempódban! És úgy futok. “Kocogok”, “sietek”, ne túlozzunk azzal, hogy “futok”…
Nem is kell futni. Főleg nem túlsúllyal. Tök jó, ha eldöcögsz a következő sarokig, vagy egy háztömböt. Aztán egy hét múlva menni fog 2 sarok, 2 háztömb. Legyél büszke magadra, hogy egyáltalán elindultál! Én is az vagyok. Lehet, hogy a tizenötéves, meg a mellettem elsuhanók kétszer olyan gyorsak.
Kit érdekel?
Megy a zene a fülemben, és hős vagyok, mert egyszer sem álltam meg a hosszú emelkedőn, amin a múlt héten csak sétálni tudtam. Csak magadhoz mérd magad. Senki más nem számít!
A nagylányom meg bevár féltávnál és büszke anyukájára, hogy “együtt” “futottunk”…
