Hogyan vedd rá magad a mozgásra?

IMG 6078 1

„Nincs olyan, hogy lassú futó. Vannak a futók és van mindenki más.”

Rájöttem, a diétákkal egyetlen gond van. Mégpedig az, hogy nem áll melletted senki egy ostorral egész nap, és kerget ki futni vagy őrzi a hűtő szekrényt és a csokis bevonatos kekszeket.

Na, de komolyra fordítva a szót, ez a bejegyzés azoknak szól, akik túlsúllyal küzdenek, és sehogy sem – vagy csak nagyon nehezen – tudják rávenni magukat a mozgásra, kocogásra.

Mindenek előtt jegyzőkönyvezzük, hogy nem vagyok se edző, se szakértő, se sportoló, se coach, egyszerűen csak azt tudom leírni Nektek, amin én végigmentem, és ami nekem, mint egy átlagos, hétköznapi embernek, dolgozó anyukának bevált.

Szóval aki kicsit is ért a sporthoz vagy rendszeresen űzi, gyorsan görgessen tovább, mert ez a női öltözős csacsogás nem neki szól ?

Egyébként épp most jöttem a zuhany alól, egy 60 perceskényelmes kocogás után, miután benyomtam egy fehérje shake-et, és épp salátát rágcsálok miközben írok Nektek. Tényleg! ?

Sokan írtak nekem, hogy hogyan veszem rá magam a mozgásra. Napokig gondolkodtam, hogy honnan fogjam meg ezt a témát, mert annyi részlet van, amit el szeretnék mesélni Nektek.

A mai egy órás kocogás alatt végül is összeállt a kép. Leírom a puzzle darabjait, amiből nekem összejött a rendszeres mozgás.

Na, akkor csapjunk bele, próbálom rövidre fogni…

  1. Miért?

Ez az első hozzávaló, amit tök rosszul csináltam nagyon sokáig. Miért kell mozogni? Hát, ahhoz hogy fogyjunk, a mozgás édes kevés. Én is azzal nyugtattam magam, hogy kocogtam, vagy edzőteremben voltam, és akkor ledolgoztam a ránottot husit meg a Milka csokit. Hát nem. Sajnos tényleg igaz, hogy a sikeres fogyás titka 70-80 százalékban az étkezés, és csak 20-30 százalékban a mozgás. Csilla barátnőm is ledobott 20 kilót, miközben törött lábbal feküdt otthon. Ha már sikerült megtanulni a helyes táplálkozást, akkor jöhet a mozgás is.  Szóval ne azért mozogjatok mert attól majd jól lefogytok. Azért kell mozogni, mert iszonyú jót tesz a lelkednek, hősnek érzed magad utána (bármennyire is szenvedsz közben), pozitívan látod a világot, és pár napig nem utálod magad, hogy lusta és tunya vagy. Olcsóbb, mint a pszichológus, és nem mellesleg a felpezsdült véred átmossa az egész tested, új életre kel minden porcikád. Ja, és a mozgás után benyomhatsz egy fincsi fehérje shake-et is, amitől épülnek az izmaid.

  • Mikor?

Na, ez a tényező is komoly probléma volt nekem. Én bagoly vagyok, este nyolc után kezdek élni, amikor nincs több teendő a gyerekekkel, munkával, háztartással. Nekem hiába mondják, hogy csak hozzá kell szokni a reggeli edzéshez, meg milyen klassz, ha úgy indul a nap… No way. Régen a csoportos órákra is este jártam, és emlékszem mindig este nyolckor mondogattam a férjemnek, na, most elmennék kocogni, ha nem lenne sötét, és nem törne ki a lábam minden gödörben. Ekkor született meg az ötlet, hogy beszerzek egy futópadot. De ez már a következő bekezdés témája. Szóval a mikorra a válasz: amikor Neked a legkényelmesebb. Ha reggeli pacsirta vagy, menj reggel, ha bagoly akkor este. Ha napközben élsz, menj el ebédidőben konditerembe. Másfél órába zuhanyzással együtt belefér egy órás kocogás.

  • Merre?

Tudom, kint kell kocogni, minden szakértő ezt mondja. Néha kocogok kint is, de mivel, ahogy írtam én este élek, és mindenben kibicsaklik a bokám, ráaadásul én a sötétben egyedül félek futkározni, beszereztem egy futópadot. Két évig törlesztettem, mert nem akartam óccó gagyit venni, hanem egy komolyabbat, széleset, kényelmeset szerettem volna. Hat vagy hét éve hűséggel szolgál, gyalogoltam rajta 120 kilósan, és most hajtom negyven kilóval könnyebben, hetente többször is, és semmi baja. Tény, hogy voltak időszakok, amikor a vasalandó ingek, blúzok lógtak rajta, de már egy ideje én lógok rajta, nem a ruhák ?Ezzel nem azt akarom mondani, hogy menjetek futópadot venni, hanem azt, hogy találjátok meg a Nektek legmegfelelőbb formát. Kinek a szomszédos utcák, kinek egy közeli konditerem. Mondjuk ha 20 éves gagyi futópad van otthon, azon inkább ne szenvedjetek… Azt is ki kell kisérletezni, hogy szeretsz-e emelkedőn gyalogolni, vagy inkább a sima talaj. Szeretsz csoportban gyalogolni? Irány egy Nordic Walking edzés. Magányosan egyenes terepen? Akkor esetemben vagy kocsival a hegy aljáig, onnan futás, aztán haza kocsival, vagy felpattanok a futógépre. Akinek a lépcsőzés vagy az elipszis tréner jön be, azok talán még jobbak, mint a futógépes edzés…

  • Mennyit?

Először is neki kell valahogy kezdeni. Ez a legnehezebb. Szerintem a biztos recept a következő: indíts el egy jó zenét a telefonodon. Amíg szól, felöltözöl, és mire egy szám lemegy, már ott állsz az ajtóban teljes díszben, kocogásra felkészülve. Ilyenkor az ember lánya szupercsajnak érzi magát, pont az első 30 méterig, amikor kifulladva lihegve a halál „kaszára” kívánja az egészet. Igaz?

Na, éppen ezért NEM KELL FUTNI! Tedd a zenét a füledbe, és ütemesen sétálj. Szedd a lábad, de ne fuss!!! Ha úgy érzed, van benned erő az első szám végén is, akkor a következő számnál a refrénre kicsit kocogj, aztán séta tovább. Én ezt így csináltam nagyon sokáig. Nem kell nézni az órát, hogy X perc séta meg Y perc kocogás. Refrénre kocog, aztán sétál. Pár lépés kocogás, hosszabb séta. Ha futógépen nyomod, akkor az emelkedővel lehet játszani. Lassúbb zenére emelkedőn lépkedsz ritmusra, ha jön egy gyorsabb szám, vissza egyenesbe, és jobban szaporázod. Ez simán működik. Én 120 kilósan is simán lenyomtam 5-6-7 kilómétereket ebben a tempóban. Így nem fog fájni semmi, jól fog esni a mozgás. Én egy dolgot tartottam be mindig, hogy minimum 40 percet, de inkább 60 percet nyomtam, mert ugye 40 perc után kezd el égni a zsír, és úgy voltam vele, ha már itt kínlódok teljes harci díszben, akkor égessünk már egy kis zsírt, ne csak diszkózzak itt hősiesen.

Egy szónak is száz a vége: első feladat: keress a youtube-on mondjuk 10 ütemes zenét, amit szeretsz és tedd be egy lejátszási listába (lehetőleg ne opera legyen). Ha ma már nem is, holnap reggel, vagy délután menj egy háztömböt, vagy netán kettőt a jó kis zenékre. Mindegy mikor, nem kell alkalmazkodnod, csak magadhoz. Nem hajt senki, nem érdekel senkit milyen ruhát húzol magadra, mennyit fogsz menni, és nem mások zenéit kell hallgatnod. A saját kedvenceidet. Higgy nekem, nagyon jól fog esni egy kis mozgás! Aztán ha sikerül hetente mondjuk 2x sétálni/sietni a kedvenc zenéidre, meglátod, pár hét után már nem csak a refrénre fog menni a kocogás, hanem észre sem veszed, és suhannak a tízpercek és a kilóméterek!

Na, most kell kattintani a youtubra, és hozzáadni a holnapi zenét a listádhoz! Ki kocog velem holnap? ?