Függő vagyok, bevallom…

Rá kellett jönnöm, én a kóros-visszaeső-függő kategóriába tartozom. Mondhatják itt nekem a szakemberek, hogy 21 nap alatt átáll a szervezet, meg hidd el, le tudsz jönni a csokiról, meg ha tisztán étkezel, a cukros dolgokat nem is fogod kívánni, meg majd összeszűkül a gyomrod… Hát, nekem nem. Nem szűkül össze, nem áll ellen, nincs vége a kívánásnak és nem áll át. Nem véletlenül került be az Alanesse webshopba a “Nassolás csomag.”

Én simán vissza tudnám hízni a leadott 40 kilót pár hónap (de megkockáztatom, pár hét) alatt. Nincs az a mennyiségű csoki vagy mogyorókrém amit ne tudnék megenni. Szépen lassan lecsúszna bármennyi.

Szóval az van, hogy persze, egészségesen étkezem – legalábbis a korábbi életemhez képest – és bár van hová fejlődni, egész jól bírom, hogy ne egyek annyi „szemetet”. De amikor ott van az a tábla csoki a gyerekek kezében a zsúr után, vagy amikor nutellás palacsintát kérnek az étteremben desszertnek…hát, komolyan vissza kell fognom magam, hogy ne tépjem ki a kezükből a “drogot”. Itthon már kértem, hogy dugják el valamelyik fiók mélyére ha csokihoz jutnak nagymamától, barátoktól, mert ha elöl van, akkor komoly veszélyben vagyok. Hát még a csoki!

Az az igazság, hogy be kell látnom, nincs az a hosszú távú egészséges életmód – legalábbis így két év távlatában -, hogy én ne kívánnám azt a csokit, palacsintát, fagyit vagy nápolyit, tortát, krémet, ami totál káros, lisztes-cukros-hizlalós.

Ez annnnnnyyyyiraaaaa nehééééééz…. ☹ És olyan igazságtalanság, hogy van aki nem tud hízni bármennyire szeretne, én meg egy hétig nem figyelek oda, akkor hupsz felugrik 3-4 kiló.

Szerintem akkor is hízok, amikor a Fészbúkon vagy Instán lájkolok egy képet valami desszertről… Tuti. Tényleg döbbenet, hogy egy hét „lazulás” után 3-4 kilóval felugrik a mérleg nyelve, és jöhet a szigorú diéta pár hétig, hogy újra helyreálljon a rend.

Szerintem sokan vagytok akik ugyanebben a cipőben jártok. Mondjátok, hogy igen, és nem csak én küzdök…

A praktikákról, hogy hogyan tudom megtartani az elért eredményt, a videócsatornámon találtok egy pár perces videót: https://alanesse.hu/videok/

Ha magamba nézek, és belegondolok, hogy „valamit valamiért”, vagyis ha megkérdezem magamtól, hogy lazulnál még pár hetet, cserébe nem jönne fel a szűk farmer, lihegnél a lépcsőn felfele, utálnád magad a fotókon? Vagy inkább vissza az egészséges életmódhoz, lemondasz az 1-1 falat bűnről, nem eszel meg három protein csokit egy nap, csak egyet, és tovább örülsz annak amit elértél? Persze, hogy a második verziót választom. Mert tudjátok bár néha szenvedésnek érzem vagy nehéznek azt, hogy folytassam az utat amit elkezdtem, azért elmondhatatlanul többet ad a testemnek-lelkemnek, hogy már nem a zsírpárnák fogságában, a tükörképemet utálva kell élnem nap mint nap.

Marton Éva előtte/utána fotó 1,5 év távlatában
Sokkal jobban érzem magam a bőrömben!

Igen, én is emberből vagyok, sokszor nagyon nehéz, de higgyétek el, megéri visszakanyarodni az élet egészséges oldalára! Nem csak a testi egészségünk, de a lelki békénk miatt is.

Az erő legyen velünk!

Puszi, Éva