Csak rajtad múlik, hogy úgy fekszel le este, hogy “ma is szuperhős voltam”, vagy úgy, hogy “ma is elcsesztem”. Hogy mit? Az evést, a mozgást, azt, hogy tettél (vagy nem) egy lépést a célod, a lelki békéd, az egészséged felé. Nem, én sem vagyok hős, meg szuper, meg hihetetlen, meg tökéletes. Egy totál hétköznapi, hulla fáradt dolgozó nő, anya vagyok. Annyi a titok, hogy rájöttem, hogy egyedül rajtam múlik. A mai nap egy tök jó példa. Egész nap munka, iroda, rohanás, fejfájás, hazafele 2 helyre rohanás, bevásárlás, minden bajom volt már este nyolckor. Akkor kellett döntenem:
– lerogyok és megeszem a gyerekek csokis fánkját, lekváros zsemlét, lasagnet aztán sajnálom magam, hogy milyen nehéz is nekem,
VAGY
– sütök egy szelet halat 5 perc alatt, hagyom a fenébe a rendrakást, mosogatást és amíg a gyerekek fürdenek, kiadom az egész napi feszkót üvöltő zenére a futópadon.
Tökre nem volt kedvem futni. Sokkal inkább befaltam volna a fánkot és sajnáltam volna magam. Aztán elindítottam ezt a zenét (https://youtu.be/wEzHUFvGO0Q), jó hangosan, miközben levettem az utcai ruhát, és az első refrén után tudtam, hogy nem a mackót húzom fel, hanem a futócuccot.
♀️ A zene végére már sportcipőben ugráltam a szobában, és pattantam a futógépre tök lelkesen, teli energiával… Lenyomtam 3/4 órát és kisimult fejjel ölelgettem a gyerekeket az este hátralevő részében. A mosogatógép megvárt, és jutalmul benyomtam a kis krémtúrómat (https://youtu.be/_n0_LHOK2MU ) a kanapén abban a pozitúrában amit a képen láttok. Mindezt azért írtam le, hogy higgyétek el, csak rajtatok múlik, hogy megtaláljátok a lelki békéteket, és nekünk, akik a kilókkal küzdenek ez csak akkor jön el, ha a testünket (és kaja utáni sóvárgásunkat) kontrollálni tudjuk! Ne adjatok esélyt a lustaság és a falánkság ördögének! Sokkal erősebbek vagytok!!!
Puszi,
Éva
