Amikor motivációs beszélgetésre eljönnek hozzám a vendégek, mindenki őszintén elmeséli az étkezési szokásait. Nagyon sokukban látom egykori önmagamat, és látom a gyerekkori, sok évtizedes, „hagyományos” étkezési „kultúránk” hátulütőit.
Mit értek ezalatt?
Amikor elmesélik a nassolást, a „csak bekapok valamit”, az „egész nap nem ettem” történeteket, azonnal magamra ismerek.
Amikor meg elmondják, hogy reggelire „kell” a szendvics, kifli, vaj, párizsi, tea cukorral, kávé tejjel, de ha nincs otthon idő a reggeli szendvicsre, akkor útközben „kell” a croissant vagy egy túrós buci, mert reggelizni „kell”.
Ebédnél „kell” a hús mellé a köret, általában krumpli, rizs, és persze ebéd után „kell” a desszert. Zsöci nélkül nem reggeli a reggeli, köret nélkül nem ebéd az ebéd.
Ugye?
Hány évig, évtizedig éltünk így? Hányan vagyunk, akik el sem tudjuk képzelni, hogy egy fehérje-shake vagy egy gyümölcsös zabkása elég reggelire…?
A mai történet nem a fogyásról, diétáról szól…sajnos az egészség(telenség)ről szól és állítom, hogy az ilyen életvitel a komoly betegségek előszobája.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy én nem vagyok szakértő, nem tudok és nem is szeretnék dietetikai, orvosi meg táplálkozási tanácsokat adni senkinek. Én azt tudom elmondani ami nekem bevált, ahogy én lefogytam 40 kilót. Azt is el tudom mesélni amiket az elmúlt években olvastam, aminek alaposan utánajártam vagy amit nálam sokkal okosabbak, a téma szakértői elmagyaráztak nekem. Szerencsére sokan vagyunk, akiknek az általam kipróbált módszer működik, de ennek ellenére megmondom őszintén, kifejezetten nehéz megállni, hogy néha ne szóljak hozzá, ne okoskodjak kéretlenül egy-egy beszélgetést hallva.
Ma is nehezen, de megálltam, nem próbáltam az illetőt meggyőzni semmiről… A következő beszélgetés zajlott mellettem délután öt (!) órakor:
- – Te nem mész ebédelni?
- – Nem, nem szoktam.
- – Nem vagy éhes?
- – Neeem…
- – Akkor gondolom reggeliztél bőségesen?
- – Nem.
- – Miért nem?
- – Hát, tudod utolsó pillanatig halogatom a felkelést, aztán rohanok és annyira nem is vagyok éhes.
- – Akkor ma egész nap nem ettél még semmit?
- – De elvagyok, amíg haza nem érek. Utána meg már nem bírok olyan sokat enni… Tök jó, hogy összeszűkül a gyomrom. Így legalább lefogyok. Este eszem egy joghurtot, valami turmixot, vagy camembert sajtot. Meg iszom teát mézzel…
- – És fogysz ettől?
- – Sajnos nem. Nekem semmi nem válik be. Rendeltem is kaját, a Rékától, napi ötször kellett enni, de az sem vált be.
- – Azt tudod, hogy a szervezeted ezzel az egész napos koplalással teljesen kiéhezik? Ez nem annyira jó ám…
- – Dehogyis! Nem vagyok éhes!
- – Azt értem, de a veséd, májad, anyagcseréd… nem lesz ebből baj?
- – Áh nem…. Bár vese problémáim vannak… Voltam is orvosnál, meg éjszaka 3 óránként kijárkálok wc-re… Na, például akkor eszem. Éjszaka. Mindig beviszek valamit és elnassolom. Valami sósat, vagy sajtot…
… és itt abban maradt a diskurzus, mindenki ment a dolgára.
Azt hiszem a tanulságot mindenki le tudja vonni…
Vigyázzatok magatokra!
Puszi,
Éva
