Napok óta tervezem a következő történetet megosztani Veletek, de mindig halogattam, mert igazából félinformációm vannak a szereplőkről és habár a mondanivalóm egyértelmű, a konkrét tényeket nem ismerem a történet mögött…
Az történt, hogy az edzőteremben, ahová járok, megpillantottam egy nagyon szimpatikus idős párt. Egy csinos, szép fehér, rövid hajú hölgy és egy vidám, fitt úr az edzőterem tetőteraszán edzettek. Nem egyedül, egy fiatal személyi edzővel. Miközben tekertem a biciklin, pont rájuk láttam bentről. Hosszasan figyeltem őket.
Nem akármilyen edzést toltak. Súlyzókat emelgettek, sorra nyomták a fekvőtámaszokat, több kört futottak a tetőteraszon, szépen, következetesen végrehajtva az edző utasításait.
Rendesen megizzadva, hősiesen csinálták az előírt gyakorlatokat, mindent szabályosan kivitelezve. Láthatóan nem először csinálták.
Ahogy elnéztem őket, annyi gondolat és érzelem járt át, hogy nehéz szavakba önteni.
Először is annyira jó volt látni, hogy két különböző generáció ilyen harmóniában, megértésben együtt tud dolgozni. Hogy egy fiatal edző megértéssel, kedvesen foglalkozik azokkal is, akik nem trendi fiatalok. A másik oldalon pedig olyan jó, hogy két idős ember megbízik abban a fiatal edzőben és együttműködően dolgoznak a közös cél érdekében. Biztos vagyok benne, ennek az alapja a kölcsönös tisztelet, az egymás iránti bizalom.
A másik gondolat ami eszembe jutott, az volt, hogy hányszor, de hányszor papolom a videócsatornámon, a Facebook oldalamon, hogy a hosszú, egészséges élet titka a mozgás és a helyes táplálkozás. Nem csak így általánosságban, hanem részletekbe menően szajkózom a viszcerális (zsigeri) zsír mérésének fontosságát, és azt, hogy lefogyni mozgás nélkül is lehet, de egészséges 70 évesek nehezen leszünk mozgás nélkül. Hogy mennyire fontos nem csak az állóképesség, de az ízületek, izmok, vérkeringés, szívünk karbantartása.
És tessék, itt van előttem ez a két, tündéri helyes idős ember, akik megtestesítik azt, amiről folyamatosan beszélek. Ráveszik magukat, hogy hetente többször eljöjjenek az edzőterembe tornázni, időt és energiát fektetnek az egészségükbe.
Megtehetnék, hogy otthon ülnek, vagy maximum néha elmennek sétálni, de fontosnak tartják, hogy a testük is olyan fitt legyen, mint a lelkük. És tudjátok, az is annyira jó, hogy magyar emberekről beszélek, hogy hús-vér nyugdíjas korú példát láttam magam előtt. Nem az amerikai elérhetetlen példát, amire legtöbbször legyintünk, hogy persze, nekik könnyű, nincs semmi gondjuk…
Visszatérve a bevezető gondolataimra – nem tudom, hogy ennek a két szimpatikus idős embernek vannak-e gondjai (persze kinek nincsenek?). Azt sem tudom, pontosan hány évesek. Azt sem tudom mennyire táplálkoznak egészségesen. Azt sem tudom, hogy vajon fiatalon is ilyen sportosak voltak, vagy ősz halántékkal álltak-e neki…? Tulajdonképpen nem tudok semmi konkrétumot róluk. De azt egyértelműen látom és tudom, hogy fantasztikus jó példák mindannyiunk számára, függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk, milyen életet élünk, mennyi gondunk van, sportoltunk-e korábban. Egyszerűen csak csinálni kell. Just Do It. Ennyi.
Ps: Nagy nehezen rászántam magam, hogy megzavarjam az edzésüket és kérjek egy fotót. A hölgy azt mondta, inkább nem szeretne szerepelni, de az úr boldogan állt elébe a sztárságnak ? Innen is köszönet érte ?
